"Záporok, zivatarok várhatók az ország egész területére, néhol jégesőre is lehet számítani." Így vágtunk neki a 2009-es Pannóniafesztiválnak. Az idő tényleg kilóméterről kilóméterre változott, hol sütött, hol főzött a nap. Aztán mosogatott is.
Várpalota 10 kilóméteres körzetében az útszélén alvó, táncoló, sétáló, étkező fesztiválozókat fedeztünk fel. Karszalagfelhelyezés után elindultunk a bejárathoz, ahol egy kedves securitys hölgy megkérdezte hogy van-e cigim. Biztosan rá akart gyújtani, de miután közöltem vele hogy nincs, utamra bocsájtott.
A szakadó eső miatt nem volt idő semmilyen terepszemlére, ezért megcéloztuk az egyik fedett szinpadot. Séta közben fura volt látni, ahogy 50négyzetméteren 3000 punk és rocker együtt ropja a 'Magyar népmesék'-re, amit óriáskivetítőn néztek. Néhány embert azonban nem tántorított el a magasból hulló csapadék. Ők félmesztelenül, törölközővel, vagy éppen csukott ernyővel kószáltak a sátrak között.
Miután abbamaradt az eső, a különböző stílusú emberek csigaként másztak ki a menedéket jelentő sátraikból, és próbálták belőni a napszakot. A sátrakról néhány szót azért érdemes szólni. Egymás hegyén hátán voltak a színes darabok, volt amelyik összedőlve, volt amelyik letakarva szemeteszsákkal, és az én személyes kedvencem a fekete nejlonból és fából készült homemade sátor volt. Akadt akinek kilógott a keze, nyelve, haja a zipzáron, de ő nem zavart senkit, nem úgy mint az a kalapos kowboy, aki a legnagyobb sárba ugrált végig nyílegyenesen a külön az erre a célra kijelölt sétányon, miközben mindenki vigyázott hogy ne lépjen bele. Körülbelül homlokmagasságig terítette be sárral az arra járókat az úriember.
A fesztiválozók stílusa nagyon különböző volt, úgy mint a korosztály. A legfiatalabb éppen abban a percben fogant, a legidősebb pedig nyolcvan év körül lehetett. Az egy főre jutó piercingek száma elérte a 3.7-et, és a hülyehajakból sem volt hiány. Különös tekitettel arra az egyedre, akinek akkora és olyan haja volt, hogy külön karszalagot kellett vennie rá.
