Unalmas mindennapok

 Egyik kedvenc együttesem a Rocktárban játszott, mindenképp meg kellett néznem:) 9 órás kezdésből jócskán fél 12 lett, de voltak előzenekarok is, úgyhogy belefér. A teremben nem volt túl nagy tömeg, a közönség pedig eléggé gyér volt, sokan 15 év alatt. Különösen idegesítő volt egy kifestett 'k*rvás' anyuka, aki a Bogozd ki-re rázta. Mindegy is.

Maga a koncert egész jó volt, sokat improvizáltak, már csak azért is, mert Zoli fülmonitorja felmondta a szolgálatot, és ahogy később mesélte túl sokat nem hallott. Amit hallott, az is recsegés volt, úgyhogy inkább kivette. Endi egyszerre két húrt is sikeresen elszakított, kellett egy kis gitárcsere, de ez sem rendítette meg az összeszokott csapatot.A koncert különlegessége talán az volt, amikor Zoli az 'Azt hittem érdemes' c. számnál leült a szinpad szélére, ami tulajdonképpen már a nézőtér volt. Sokan nem tudták feldolgozni hogy olyan közel van, és belenyúltak a ... húrjaiba, de végül el tudta játszani a számot. Másfél órás izzadós ugrálós koncert volt ez, ahol a teknika és a tapasztalat küzdött meg egymással, és az utóbbi jött ki győztesen.

"Záporok, zivatarok várhatók az ország egész területére, néhol jégesőre is lehet számítani." Így vágtunk neki a 2009-es Pannóniafesztiválnak. Az idő tényleg kilóméterről kilóméterre változott, hol sütött, hol főzött a nap. Aztán mosogatott is.

Várpalota 10 kilóméteres körzetében az útszélén alvó, táncoló, sétáló, étkező fesztiválozókat fedeztünk fel. Karszalagfelhelyezés után elindultunk a bejárathoz, ahol egy kedves securitys hölgy megkérdezte hogy van-e cigim. Biztosan rá akart gyújtani, de miután közöltem vele hogy nincs, utamra bocsájtott.

A szakadó eső miatt nem volt idő semmilyen terepszemlére, ezért megcéloztuk az egyik fedett szinpadot. Séta közben fura volt látni, ahogy 50négyzetméteren 3000 punk és rocker együtt ropja a 'Magyar népmesék'-re, amit óriáskivetítőn néztek. Néhány embert azonban nem tántorított el a magasból hulló csapadék. Ők félmesztelenül, törölközővel, vagy éppen csukott ernyővel kószáltak a sátrak között.

Miután abbamaradt az eső, a különböző stílusú emberek csigaként másztak ki a menedéket jelentő sátraikból, és próbálták belőni a napszakot. A sátrakról néhány szót azért érdemes szólni. Egymás hegyén hátán voltak a színes darabok, volt amelyik összedőlve, volt amelyik letakarva szemeteszsákkal, és az én személyes kedvencem a fekete nejlonból és fából készült homemade sátor volt. Akadt akinek kilógott a keze, nyelve, haja a zipzáron, de ő nem zavart senkit, nem úgy mint az a kalapos kowboy, aki a legnagyobb sárba ugrált végig nyílegyenesen a külön az erre a célra kijelölt sétányon, miközben mindenki vigyázott hogy ne lépjen bele. Körülbelül homlokmagasságig terítette be sárral az arra járókat az úriember.

A fesztiválozók stílusa nagyon különböző volt, úgy mint a korosztály. A legfiatalabb éppen abban a percben fogant, a legidősebb pedig nyolcvan év körül lehetett. Az egy főre jutó piercingek száma elérte a 3.7-et, és a hülyehajakból sem volt hiány. Különös tekitettel arra az egyedre, akinek akkora és olyan haja volt, hogy külön karszalagot kellett vennie rá.

Elmegyek, mert menővagyok, meg csak mert. HA szeretek görkorizni is, akkor jégkorizni is szeretnék! Mire az egyes villamos megállójához értem, márt csak azt láttam, ahogy becsukja az ajtót, és elindul arra, amerre mennem kellett volna nekem is. A következő 17 perc múlva jött, és akkor tett le az Anna-kúton, amikor pont elment a négyes. Szopás.

Hol is van a jégpálya? Jah tom. Legalábbis azt hittem, de egy pár megállót elnéztünk. Úgy 4-5-el kevesebbre számitottunk. Mivela következő szerelvény 30 perc múlva érkezett volna menetidő szerint, real lifeban pedig 40, ezért arra a rossz döntésre jutottunk, hogy egyénileg, gyalog közelitjük meg a pályát. El is indultunk a 3-4 es vonalán, csak az egy idő után szétválik, és mi rossz irányba váltunk. Aztán váltottunk irányt, és irány a másik sin, az már jónak tűnt. Mentünk mendegéltünk, amikor is lefagyott mindenünk, de a vágy, hogy még odaérhetünk, hajtotta a lábainkat. Amikor azt hittük hogy jó helyen vagyunk, gyanús volt h sehol nem volt koripálya, csak egy Lidl, de a húspult ehhez túl pici lenne, hamar beláttuk. Pár kedves arcot megkérdeztem h merre van, 'höhö, az picit még odébb lesz'.

Picit odébbmentünk, úgy 20 percet még, amikor megláttuk a 4est, hogy most fog beérni minket, olyan 200 emberrel a fedélzetén. Namost látni azt, hogy 200 ember 50m-el a cél előtt leszáll, és beáll a sorba, és érezni azt, hogy nem éreztük a lábainkat, kezeinket, magunkat, szar volt.

Beálltunk hát a sorba, ha már máshova nem tudtunk. Ez olyan fél 11 magasságában lehetett. Várakoztunk egy picit, aztán fél 12 körül amikor még 50 ember volt előttünk, megkérdőjeleződött bennünk, hogyha 12 kor zár, és fizetni kéne érte 500ft-t, megérné-e nekünk, de rájöttünk hamar h nem, és kiálltunk a sorból. Sorból? Tömegből.

Egy forraltboré' még azért vártunk negyed órát, majd megnéztük hogy mivel lehet hazajutni, mivel már ott nem volt semmi érdekes. Pár ember állt a négyes megállójába, odaálltunk mi is. Egyre többen lettünk, mint vmi naggyűlésen. Egyszercsak megkérdezte tőlünk egy közepesen bizonytalanul álló srác egy pezsgővel a kezében hogy jön-e a villamos? Hát azt nem tudjuk, csak láttuk hogy itt várnak. És mint kiderült, mindenk csak azért jött, mert más is jött. Aztán elment onnan pár ember, és a pár ember után még jópáran.

Másik lehetőség a busz volt, ahova még lehetett állni. Láttál már futni 100 embert egy garázsmenet után? Elég gáz volt:D Nem tudta senki hogy mi van, hol lesz, ki és mikor. Valaki a tömegből kiszólt hogy rendeljen vele taxit valaki, és azzal el tudunk onnan jutni, mert kb. szeged külterületén piknikeztünk hajnali fél 1 kor 0 fokba. Aztán azzal jöttem haza.

Egyetemista vagyok, Szegeden. Erről fogok most írni egy kicsit.

Úgy érzem, bátran kijelenthetem, hogy ismerem a várost. Legalábbis az 1-es villamossíntől mindkét irányban tíz métert, ugyanis ezt használom. A villamos egy érdekes jármű. Szerencsére sűrűn járnak, így nincs azzal gond, hogy sokat kell várni. Kivéve, ha én várok rá, és sietek valahova. Tipikus eset, amikor az idős nénik bottal és egyéb segédeszközökkel megközelítik a villamost, majd kisebb segítséggel (3-4 erős férfi) felszállnak rá. Ilyenkor, ha a kocsi végében meglátnak egy üres helyet, a szemük pirosan izzik, és az előző 80év együttes erejével rohannak oda, hogy aztán a következő megállónál leszálljanak. Engem ez különösebben nem zavar, de könyörgöm, miért kell hogy minden öreg néniknek büdös legyen a haja???
A villamosokon fel lehet fedezni monitorokat, amin éppen annak az utcának a neve látható, amit a sofőr ott felejtett. Ezt hangokkal is nyomatékosítják, hogy biztos eltévedjen az, aki nem járt még arra előtte. A másik lehetőség, hogy kint hagynak egy FIX feliratot, és az van minden megállóban, például: "Bem utca következik".
Még talán annyit elmondok a közlekedésről, -ami egyébként nagyon jó, és ingyenes a hallgatóknak-, hogy véleményem szerint Szegeden található az első troli, ami benzin meghajtású, és semmilyen kapcsolatban nincs az árammal.
Albérletben lakom, amit összesen hárman használunk. Az egyik lakótársam Ice. Róla annyit fontos megjegyezni itt az elején, hogy minden megeszik, ami nem mozog. Ha valami kaján mozog valami, vagy furcsa színe, szaga van, akkor azt kivágja, kifaragja levágja, róla, és utána eszi meg. Nálunk nem ritka a színváltós kenyér sem, sőőt, ha van kedved, megfigyelheted, hogy miként lesz a teszkóstejből tejföl, túró, majd sajt.
A szobatársamról, Zoliról is írok pár szót. Mindene a zene. És azt hiszi, hogy nekem is. Mivel egy íróasztalunk van, így a fülemtől 23.5 cm-re található hangfalából kiszűrődő - szerinte csakis igényes-  zene az albérlet legnagyobb konfliktusforrása. Azt tolerálom, hogy minden reggel fél 7-kor arra kelek, hogy szól az ébresztő, de nem egyszer, hanem többször, hiszen "ha már van rajta szundi gomb, akkor használjuk is ki" elvet tartja szem előtt. Ezután egy hatalmas tüsszentés következik a szoba közepén, majd amíg a mikró hangosan dolgozik a kakaón, a szobában valami csörgős papírba csomagolt reggeli elfogyasztása koronázza meg az ébredést. Ha ezek után még alszom, akkor a fejem mellett lévő szekrényből kiveszi a ruhát, és pont akkora lendülettel csukja be az ajtaját, hogy felébredjek. Ami nem is lenne gond, ha nem 11-re kellene mennem...
Egyébként a lakás a másodikon van, ami pont az a szint, ahová lifttel már luxus, gyalog meg már szar felmenni. Amikor mégis megpróbálok lifttel menni, akkor tuti hogy olyan idősekkel van tele, akinek már nem eredeti mosolyuk van, és pont a 10.re akarnak menni. Hogy nyomjam meg abban a helyzetben a kettes számot? Nekem kellemetlen.