Egyetemista vagyok, Szegeden. Erről fogok most írni egy kicsit.
Úgy érzem, bátran kijelenthetem, hogy ismerem a várost. Legalábbis az 1-es villamossíntől mindkét irányban tíz métert, ugyanis ezt használom. A villamos egy érdekes jármű. Szerencsére sűrűn járnak, így nincs azzal gond, hogy sokat kell várni. Kivéve, ha én várok rá, és sietek valahova. Tipikus eset, amikor az idős nénik bottal és egyéb segédeszközökkel megközelítik a villamost, majd kisebb segítséggel (3-4 erős férfi) felszállnak rá. Ilyenkor, ha a kocsi végében meglátnak egy üres helyet, a szemük pirosan izzik, és az előző 80év együttes erejével rohannak oda, hogy aztán a következő megállónál leszálljanak. Engem ez különösebben nem zavar, de könyörgöm, miért kell hogy minden öreg néniknek büdös legyen a haja???
A villamosokon fel lehet fedezni monitorokat, amin éppen annak az utcának a neve látható, amit a sofőr ott felejtett. Ezt hangokkal is nyomatékosítják, hogy biztos eltévedjen az, aki nem járt még arra előtte. A másik lehetőség, hogy kint hagynak egy FIX feliratot, és az van minden megállóban, például: "Bem utca következik".
Még talán annyit elmondok a közlekedésről, -ami egyébként nagyon jó, és ingyenes a hallgatóknak-, hogy véleményem szerint Szegeden található az első troli, ami benzin meghajtású, és semmilyen kapcsolatban nincs az árammal.
Albérletben lakom, amit összesen hárman használunk. Az egyik lakótársam Ice. Róla annyit fontos megjegyezni itt az elején, hogy minden megeszik, ami nem mozog. Ha valami kaján mozog valami, vagy furcsa színe, szaga van, akkor azt kivágja, kifaragja levágja, róla, és utána eszi meg. Nálunk nem ritka a színváltós kenyér sem, sőőt, ha van kedved, megfigyelheted, hogy miként lesz a teszkóstejből tejföl, túró, majd sajt.
A szobatársamról, Zoliról is írok pár szót. Mindene a zene. És azt hiszi, hogy nekem is. Mivel egy íróasztalunk van, így a fülemtől 23.5 cm-re található hangfalából kiszűrődő - szerinte csakis igényes- zene az albérlet legnagyobb konfliktusforrása. Azt tolerálom, hogy minden reggel fél 7-kor arra kelek, hogy szól az ébresztő, de nem egyszer, hanem többször, hiszen "ha már van rajta szundi gomb, akkor használjuk is ki" elvet tartja szem előtt. Ezután egy hatalmas tüsszentés következik a szoba közepén, majd amíg a mikró hangosan dolgozik a kakaón, a szobában valami csörgős papírba csomagolt reggeli elfogyasztása koronázza meg az ébredést. Ha ezek után még alszom, akkor a fejem mellett lévő szekrényből kiveszi a ruhát, és pont akkora lendülettel csukja be az ajtaját, hogy felébredjek. Ami nem is lenne gond, ha nem 11-re kellene mennem...
Egyébként a lakás a másodikon van, ami pont az a szint, ahová lifttel már luxus, gyalog meg már szar felmenni. Amikor mégis megpróbálok lifttel menni, akkor tuti hogy olyan idősekkel van tele, akinek már nem eredeti mosolyuk van, és pont a 10.re akarnak menni. Hogy nyomjam meg abban a helyzetben a kettes számot? Nekem kellemetlen.
